Tisztítsa távcsövét és fényképezőgépét profi módon!
Fényképezőgép, objektív, távcső és optikai szűrők, LCD-k, valamint digitális CCD / CMOS érzékelők tisztítására kifejlesztett termékek.

SOHA NEM KARCOL ÉS NEM KÁROSÍTJA A FELÜLETKEZELÉST!

A szakszervízek is ezt használják!

További információ >>>

Vannak olyan vadászpuskatípusok, amelyeket újra és újra elővesznek, „leporolnak”, vagyis itt-ott apró változtatásokat hajtanak végre rajtuk, aztán újragyártva, a vadászboltokon keresztül nimródok ezreihez kerülnek. Akik persze örömmel használják a jórészt legendás fegyvereket. Ezekhez a szerencsés hírességekhez tartozik John Moses Browning 19. századi találmánya: a Modell 1885-ös külső kakasos, bukótömbzáras egylövetű. Erős, elegáns, szép golyós. Néha Browning, olykor pedig Winchester név alatt gyártják-árulják. Per pillanat utóbbié a pálma, tőlük szerezhető be, méghozzá kétféle változatban: 1. Winchester M. 1885 (High Wall) BCPR. Ezt a klasszikus .45-70 Government űrméretben forgalmazzák. 2. Winchester M. 1885 Low Wall. Kaliberválaszték: .22 Hornet, .223 Remington, .22-250 Remington és .243 Winchester.
Technikai adataikat a www.winchesterguns.com honlapon találjuk meg.
K. L.

Míg az emberi civilizáció okozta környezeti hatások eredményeképpen újabb és újabb állatfajok pusztulnak ki, új fajokat is azonosítanak. Az elmúlt tíz évben a korábban kevésbé kutatott Mekong-vidéken (Délkelet-Ázsia) több mint ezer új állatfajt ismertek meg a tudósok. Az új fajok többsége az élet alacsonyabb szintjét képviseli, de van közöttük négy madárfaj és tizenöt emlős is, így egy új szarvasféle és egy nyúl is. A tudósok máris kihalásuk miatt aggódnak, mert a Föld tizedik leghosszabb folyójának számító Mekongon mintegy 150 (!) vízi erőmű építését tervezik.

A magyar sajtóban is megjelent a hír, hogy a romániai Kárpátok kommandói területén egy medve megtámadott egy kirándulót. Hozzánk azonban leegyszerűsítve jutott el az eset, azt hangsúlyozták, mekkora veszélyt okoz, hogy sok a medve Erdély területén.

A szegedi CSEMETE környezetvédelmi egyesület jó kapcsolatokat ápol a környéken és háttér-információkat szerzett az esetről, amelyeket közleményben adott hírül. A helyiek elmondása szerint a két rendőr, akiket a medve megtámadott, nem volt egyedül az erdőben, egy ötfős társaság tagjaként, négykerekű terepmotorokkal, quadokkal járták épp keresztül-kasul az erdőt. Ezt Kovászna vajnafalvi részéről feljárva, télen-nyáron gyakran megteszik. Motorjukkal a vackán fekvő medvét riasztották fel, amely megrémülve, az utolsó járművön haladónak utánakapott. Az áldozat a pofonnak köszönhetően rögtön elveszítette az egyik szemét, s négykézláb próbált menekülni. A medve ebben nem is gátolta meg, innentől kezdve ugyanis a quadot kezdte el szétszedni.
A társukat hiányoló motorosok ekkor visszafordultak, jöttükre az állat elfutott. Hogy azóta mi történt vele, nyomára jutottak-e, veszélyességére hivatkozva meglőtték-e, arról nem szól a fáma.
A CSEMETE szerint a terepmotorozás, úttalan utakon és erdőkön keresztüli terepjárós ámokfutás Romániában most ugyanannál az állapotnál tart, mint hazánkban az ezredforduló környékén. Akkor a szigorodó nyugat-európai szabályozás nyomán az elsősorban német és osztrák „terepesek” a Kőszegi-hegység és a Bakony lejtőit kezdték el letarolni, majd Magyarország többi tájegysége is sorra került. Ehhez lelkesen asszisztált a magyar célközönség is, az idegenforgalmisoktól kezdve a hazai szilaj motorosokig.
Nálunk azóta már van törvényi szabályozás, és örvendetes párbeszéd indult meg az ebbéli tevékenységet önmérséklettel űzők, és a természeti és társadalmi nyugalmat féltők között. Jelen esetben az sem tekinthető mellékesnek, hogy az áldozat foglalkozása történetesen rendőr volt, éppen neki lett volna feladata a közrend védelme és a helyes magatartásra vonatkozó példaadás.
Erdélyben szerencsére még sok medve él. Amikor azt olvassuk, hogy a medvék bejárnak kukázni Brassó külvárosaiba, ez egyértelműen jelzi, hogy népes állományról van szó, amely a hegyekben, erdőkben valószínűleg már nem talál elég táplálékot.
Jómagam többször is megfordultam azon a vidéken. Legutóbbi kirándulásomról a Magaslesben is részletesen beszámoltam: egy disznóhajtás mindkét körében találkoztunk mackókkal, ami nem arra utal, hogy kevesen lennének. Korábban a Hargitán sok történetet hallottam a medvék és az ott élő emberek konfliktusairól. Juhokra rákapott vérmedvékről, a kamrákat fosztogatókról, s arról is, hogy hajtásban a maci ugyancsak veszélyessé válhat, nem egy embernek okozott már komoly sérülést, életre szóló rokkantságot, s nem egynek oltotta ki az életét. A konfliktusokat teljesen nem lehet kizárni. De aki ismeri a medvék viselkedését, szokásait, az sokkal jobb eséllyel tud békében együtt élni velük.
Az ottaniak sajátos viszonyban vannak a medvével. Tisztelik, tartanak tőle, de büszkék is rá. Soha nem tapasztaltam, hogy gyűlölettel beszéltek volna róla.
M. T.

Németországban a fajvédelmi programon belül a Vadmacskák Saarlandban elnevezésű tervezet került megvalósításra. A párzási időszakban, ami január--február hónapokban zajlik, önkioldós fényképezőgépekkel és szagmintákkal átitatott karókkal próbálnak pontosabb képet kapni az állomány nagyságáról. Az ezeken a karókon megtapadt szőrök genetikai vizsgálatával szeretnék kideríteni, hogy a körzetben (Warndt) állandóan jelen vannak-e ezek a ragadozók. A felmérések eredményeit a tavaszi időszakban értékelik ki. Az akcióban erdészek, vadászok és természetvédők közösen vesznek részt. Az egymástól elszigetelt állományok főleg az élőhelyük felaprózódása miatt vannak veszélyben. Az eddigi kutatások alapján minden jel arra mutat, hogy a macskákat főleg a megnövekedett közúti forgalom tizedeli. Egy hosszú távú program keretén belül védett vándorlási útvonalak kialakítása lenne a cél e faj állománynagyságának megőrzése érdekében.
Cs. L.

Az észak ausztráliai Daly folyóban fürdőzőknek nem kell tartaniuk a cápáktól. A folyóban élő krokodilok ugyanis előszeretettel csemegéznek a torkolatba felúszó cápákból. Hihetetlenül érdekes látvány, ahogy a 2,5 méteres hüllő rátámad a cápára, majd kivonszolja a partra. A krokodilok megszokott zsákmányszerző viselkedése, hogy az áldozatát a víz alá húzza és az megfullad. Ezt a módszert ebben az esetben teljesen a visszájára fordítva alkalmazzák. Persze az kérdéses, hogy mindez kellőképpen megnyugtatja-e a fürdőzőket.
Cs. L.

Szokatlan módon ejtett el egy szarvasünőt egy november végi vaddisznóhajtáson Farkas Ferenc, a Rezi és Környéke Földtulajdonosok Közösségének fővadásza. Épp egy sűrű bozótoson verekedte át magát, amikor a szűk váltón szembefutott vele egy szarvas. Félreugrani nem volt hova, ezért hajtóbotjával hatalmas ütést mért a szarvas fejére. Az ünő eszméletlenül, vérző orral zuhant a földre. Láthatóan komolyan megsérült, de még kegyelemlövést kellett adni neki.
A szarvas bizony nem veszélytelen, ha megriasztják. Erre utal az is, hogy ugyanezen a vadászaton az egyik legjobb kutyát egy tehén egyetlen rúgással kivégezte. Legyünk hát óvatosak, nemcsak a disznó, a szarvas is okozhat komoly sérülést!
M. T.